A klasszikus tervezőgrafikai munka átalakul – de mégis mihez képest? Mit tekinthetünk ennél a folyamatnál egyáltalán kiindulási pontnak?

Ha egy pontot kéne meghatároznom, akkor Steve Jobs és Paul Rand közös sztoriját hoznám példaként. Amikor Jobs a NEXT-et alapította, felkérte Paul Randet, a sztárgrafikust, hogy tervezze meg a cég logóját. Kapott egy 100 000 dolláros ajánlatot és egy hónap eltelte után egyféle változatot a logóból. Amikor Jobs kritikus szemmel változtatott volna a színezésen, akkor elutasítás várta: higgye el, a logó úgy jó, ahogy elkészült. És végül persze elfogadta, megszületett a NEXT legendás logója.

A tervezőgrafikai szakma határai jobban le voltak fektetve, magasabb presztízzsel rendelkezett és egy sokkal szűkebb csoportot alkottak a szakemberei. Úgy kell elképzelni, mint ma egy építész munkáját: jól meghatározott előírások alapján végezhető munkakör, és a megrendelő sem érez késztetést, hogy a pincehelyiséget hirtelen ötletből kifolyólag a földszintre helyeztesse.

Oké, ez így elég plasztikus. Te miben látod a nívó és a presztízs változását?

Korábban rengeteg elvárásnak kellett megfelelni egy logótervezéskor, a fekete-fehér, print nyomatoknak ugyanúgy érvényesülniük kellett, mint a színes, online változatoknak. A felhasználási kör is alakult, ma már a grafikusok nem, vagy csak alig terveznek CD borítókat vagy akár szórólapokat.

A technológia fejlődésével és szélesebb körű megfizethetőségével, elérhetőségével indult az egész. A 90-es években megjelent, majd rohamos tempóban elterjedt a Photoshop, és mindenki elkezdett kreatívan alkotni otthon. Ez idáig még egy szuper irány lett volna, de a szakma szabályozottsága, akkreditációja ezt nem követte le: így lehet, hogy ma 10 emberből 5 grafikus. 🙂 Érthető, hogy a szakma elismertsége és nívója zuhanórepülésre váltott.

Ez a probléma megrendelői oldalon is jelentkezik… Laikusként van bármi mód, hogy jól válasszunk szakembert?

Elsőként azt mondanám, hogy jó kiindulási pont lehet a grafikus referenciaanyaga. De tény, hogy laikusként ezt nehéz lehet megítélni, illetve sajnos a szakmában gyakori jelenség a referencia-plagizálás is… Az iskolai végzettség sem segít, hiszen gyakran autodidakta módon tanulnak a szakemberek, és a szakmai szervezetek sem segítenek igazán a döntésben. Így a másik kiindulási pont pedig a díj lenne.

Például egy logót megtervezni hosszú folyamat, vagy azt is mondhatnám, hogy a szakma egyik legszebb, de egyben legnehezebb feladata. Hosszú távon kell élnie és összhangban működnie a cég víziójával és arculati elemeivel, emellett számos egyéb feltételnek is meg kell felelnie. Ez nem 3-4 órányi, hanem sok esetben hetek munkája. Kisebb cégek számára is ugyanakkora a feladat – amennyiben nem „csak kicsit jó” logót szeretnének. Ha a grafikus ajánlatából az derül ki, hogy a munka nagyságrendjéhez képest 500-2000 forintos óradíjon dolgozik, akkor – ugyanúgy, mint bármilyen specialistát igénylő feladatnál – nem várhatunk kiemelkedő szakmaiságot.

Az animációval foglalkozó szakemberek ilyen szempontból talán könnyebben megítélhetőek. Amíg a grafikai feladatokat ma már bárki kivitelezheti egy számítógép segítségével, addig a videókészítés, animációkészítés még mindig komolyabb szoftverismeretet és technikai felszereltséget feltételez, egy szűkebb kör ért csak hozzá. Tény, kevés is a jó animációs szakember.

És el is értünk az animációig, mozgóképig – az utóbbi évek tendenciája egyértelműen a videó, nemde?

Nagyjából 2010-től tart a mostani időszak. A social média megjelenésével exponenciálisan gyorsul ez a változás, hogy a grafikából egyre inkább film lesz. A videók létjogosultsága folyamatosan nő, az új platformok már több lehetőséget nyújtanak és többet is várnak el, az új formátumokat favorizálják. Azok a vállalatok, akik mernek statikusból dinamikusba, a mozgókép felé váltani, azok ebben az időszakban komolyan profitálhatnak ebből az átalakulásból.

Egy animáció idővonallal rendelkezik, képes átadni egy mikrotörténetet, képes hanggal és sokféle impulzussal operálni a hatás érdekében. Rengeteg lehetőség van a műfajban még mindig, holott napról-napra egyre több videót „fogyasztunk”. A tervezőgrafika így, a platformok átalakulásával ível át a filmek világába.

Szakmabeliként hogy látod, mi ennek az animált, videón alapuló időszaknak a legnagyobb kihívása?

Egy pillanatnyi gondolkodás nélkül mondhatom, hogy a képzett szakemberek hiánya. Az akkreditált egyetemi oktatásban jelenleg nincs olyan színvonalú képzés, amely kiszolgálná ezt a mozgóképes grafikai igényt. Most csak autodidakta módon van lehetőség tanulni, és ez újratermeli a grafikával kapcsolatos problémákat.

Alapvetően az a tapasztalat, hogy a statikus tartalmakra szocializálódott kollégák nehezebben navigálnak a timeline vonalára, mert más gondolkodásmódot igényel az animációs munka. A szakmában töltött idővel arányosan, egyre nehezebb adaptálódni a filmes tervezéshez. Viszont a platformok tendenciái visszafordíthatatlanul átalakultak: egy névjegykártyából évi háromszázat, ha elosztunk, míg a weboldalunkkal, vagy a social media tartalmainkkal ennél jóval többen érintkeznek, akár pár óra leforgása alatt is.

Költséghatékonyan elkészíthető lenne a valódi online, mozgó grafika, de most nincsen elég kvalifikált szakember, humán erőforrás, hogy ezt a jogos igényt kiszolgáljuk itthon. Azt gondolom, hogy hosszú távon feltétlenül jobb, átfogó szakmai koordinációra lesz szükségünk, amely szerveződés a vállalkozások számára is megfelelő információt képes biztosítani a szakmai lehetőségekről és változásokról.

Korábbi bejegyzéseink